A bonsai rövid története

[Warson]

(Egy elképzelt történet újraközlése, egyenlőre. Hamarosan valamivel tudományosabb igényű bemutatás is következik az apró fákról...;)


"A kis méret nem a lényeg, csupán egy módszer..."


Akkoriban történt, mikor az Istenek még a Földet járták az emberek közé vegyülve, kíváncsian figyelve mindennapjaik gondját-baját. Egy szép
tavaszi napon, egy csipkés ormú hegyekkel körülbástyázott gyönyörű
völgybe új Istenek érkeztek, szörnyű mennydörgés közepette. A magaslatok
közt kis falucska bújt meg, lakói büszke tartású, mandulavágású
szemeiket gyakran az égre függesztő, majdnem aranyszínűen sárgás bőrű,
szorgalmas emberek voltak. Az eljövetel napján mind siettek üdvözölni a
látogatókat, akik égből érkezett létükre bizony egész aprónak
bizonyultak. A Picilények, ahogyan egyből elnevezték őket, nagyon
udvariasak voltak és sok ajándékot hoztak a falusiaknak. Cserébe
mindössze annyit kértek, hogy zavartalanul járhassák a szépséges
völgyet, úgy ahogyan csak nekik tetszik. Jónéhányszor megtelt a Hold
mire elérkezettnek látták az időt arra, hogy elinduljanak távoli
otthonuk felé, amely a csillagok között lapult az esti égen. Legalábbis
így mesélték a gyerekeknek, akik gyakran elkísérték őket a sétáikon.
Egyikük azonban nem akart elmenni, beleszeretett az itteni fákba,
bokrokba és azt mondta társainak, hagyják őt itt, majd erdei remeteként
elvonultan él és nem zavarja a helyieket. A társai ebbe nem egyeztek
bele, furcsa kifejezéseket mondtak neki szabályokról meg előírásokról.
Pár nap elteltével azután egy másik Picilény, aki valamiképp a többiek
vezérének tűnt, kéréssel fordult vendéglátóikhoz. Azt mondta, elvisznek
egy kis darabot a völgyből, hogy társuk nyugalmát biztosítsák, és
megkérte a falusiakat, segítsenek nekik összegyűjteni minden itteni
növényből kettőt-kettőt. Az emberek örömmel megtették, hiszen addigra
nagyon megkedvelték az apró látogatókat.
Nem egészen egy héttel később a falu főtere megtelt a különböző fákkal
és bokrokkal. Ekkor a fő Picilény fogott egy varázsdobozt és az egész
kupacot lekicsinyítette a tizedére egy villanással. A növénytömeg
amellyel eredetileg háromszor be lehetett volna temetni a repülő
házukat, így minden erőfeszítés nélkül belefért abba az aprócska ajtóin
át.
Ekkor az emberek elcsodálkoztak és kérlelték őt árulja el nekik a doboz
titkát. A lény válaszára már senki sem emlékszik, de akkor azok a
falusiak megtanultak valamit, amivel szeretett növényeiket rá tudták
venni, maradjanak kicsik és éljenek velük a házaikban. A Picilények
elmentek, a tudás viszont itt maradt, és azóta már nem csak a völgy
lakói ismerik, hanem nagyon sokan itt a Földön...:)

[Temesvári Gabilla]

Köszi! Nagyon kedves mítosz.

[AnciEnt]

Írjál már valami rendeset, ne az IG-ről másolgasd át a nagyjából témába vágó régi bejegyzéseid, irgum-burgum. :))

[Warson]

Hát ki...:P

[Bihari Balázs]

kibújt belőled az intergalaktikus :D