Leyland professzor és az ő csodálatos ciprusai

[Warson]

Úgy döntöttem megírom ezt a történetet kedves professzorom határozott tiltása ellenére. Elvégre úgyis hamarosan csatlakozom hozzá az égi botanikuskertben, meg fogja érteni, hogy sokat változott a világ, manapság senki nem ad hitelt egy efféle mesének.
No de kezdjük az elején, úgy illik. Az egyetemen ismertem meg az öreget mikor másodévesként ő lett a dendrológia
tanárom. Az első előadásán szimpatikus lett, furcsa szenvedéllyel beszélt a fákról és percek alatt megtöltötte a termet gyantaillattal. Hamar kiderült, hogy osztozom a tűlevelűek iránti rajongásában, így pár hónappal később már nála töltöttem a délutánjaim java részét. Komoly kutatómunkát folytatott és igazán kedvemre való volt, hogy egy országos hírű szaktekintély asszisztense lehetek. A kertje fantasztikus volt, a legkülönfélébb fenyők, tuják, ciprusok és hamisciprusok valamint borókák töltötték meg a háza körüli majd' két holdnyi területet. Évek óta segédkeztem már neki (úgy lehet már le is diplomáztam és állást kaptam az egyetemen ) amikor egy nap zaklatottan fordult hozzám reggel:
- Mondja James, emlékszik amikor nemrég néhány napig egyedül dolgozott a kutatáson?
- Hogyne professzor úr, még aggódtam is miféle nyavalya képes távol tartani önt dédelgetett növényeitől.
- Nem betegség volt, James. Akkor éjjel olyannyira furcsa álmot láttam, hogy utána kénytelen voltam lépésről-lépésre igazolnom magamnak önnön épelméjűségemet. Nem volt könnyű feladat, lévén nem vagyok filozófus elme mint tudja, de sikerült. Elmesélem most magának azt az álmot, két jó okom is szolgál erre. Egyrészt biztos vagyok abban, hogy nem fog miatta bolondnak nézni. Elvégre évek óta ismer, mostanra tán jobban mint bárki más. Amennyiben jól vettem ki a szavaiból folytatni kívánja életem munkáját. Jómagam pedig szinte fiamként tekintek önre mivel látom magán a szenvedélyt amivel ezek iránt a tüskés kórók iránt viseltetik. - meg kell mondjam nem lepett meg a monológ különösebben, hiszen kimondatlanul ugyan de jórészt nyilvánvaló volt mindez. Kivéve persze a furcsa álomról szóló részt...
- Másrészt a ma reggeli sétám során figyelmes lettem egy nyugtalanító fejleményre, amit tartok tőle egyedül már nem bírnék feldolgozni. Jöjjön!
Ezzel odavezetett egy általam ritkán látott részéhez a kertnek és lemutatott egy monterrey tövébe:
- Látja?
- Pontosan mire is gondol, uram? - sok minden volt ugyanis a fa tövében, de nem vettem észre semmi szokatlant.
- Arra a hat apróságra ott a bal lába előtt két lépéssel!
Valóban volt ott hat darab két-három hónaposnak tűnő magonc, de ilyeneket addig nem láttam.
- Valószínűleg valamiféle spontán kereszteződés eredménye lehet, uram. Nem ismerem fel a fajukat.
- Látja James, pontosan ez a probléma. Abban a bizonyos álomban ugyanis erről is szó volt. Ha jól emlékszem aznap a télikertben sikerült elszunyókálnom a jegyzeteim felett és a szokásos semmitmondó álmok közepén egyszer csak olybá tűnt mintha felébresztett volna valami. Ahogy kinyitottam a szemem ott állt előttem a Fa. Egy gyönyörű, arányos de megállapíthatatlan fajhoz tartozó csodálatos lény. Fel sem ocsúdtam ámulatomból amikor elkezdett beszélni hozzám. Igen, James látom a tekintetén a megdöbbenést, higgye el jómagam sem néztem másként a tükörbe utána reggel, de folytatnám: Nem tudnám megmondani milyen volt a hangja mert furcsa, de mintha a fejemben hallottam volna nem a fülemen keresztül. Ez önmagában is meglehetősen különös, hát még amit mondott. Beszélt egy távoli csillagról, kihalófélben lévő hatalmas erdőkről, az űr sötétjéről és hidegéről, meg még sok egyéb ezekhez hasonlóan fantasztikusnak tűnő dologról. A mondókája végén pedig arról, hogy itt hagyja hat utódát, akiknek kiválasztott két szülőt a nálunk honos fajok közül és a gondjaimra bízza őket. Azt mondta ne kérdezzem honnan tudja, de biztos benne, hogy én vagyok erre a legalkalmasabb.- itt hosszasan elgondolkodott az öreg, én pedig pár perc csend után, jobb ötletem nem lévén nekiszegeztem az első kérdést ami eszembe jutott:
- Tudja mik lettek a szülők?
- Igen, azt mondta egy monterrey(1) és egy nutka(2) lesznek az itteni szülők.
- De hát ezek nem is egy nemzetségbe tartoznak!
- Valóban kedves James, talán eddig ezért nem jutott eszünkbe nekünk keresztezni őket. Viszont amint azt a mellékelt ábra kiválóan példázza, ez korántsem lehetetlen, attól függetlenül, hogy mindennek van-e köze a furcsa álomhoz vagy csak véletlen egybeesésről van szó.



(1) Cupressus Macrocarpa- Monterrey ciprus: Észak-Amerika nyugati partvidékén őshonos, rendkívül szárazságtűrő faj. Legnagyobb számban Kalifornia államban lelhető fel, de mint dísznövény igen elterjedt a világ nagy részén.
(2) Chamaecyparis Nootkatensis- Nutka hamisciprus: Az amerikai kontinens legészakibb részein élő, kimondottan fenyőalakú hamisciprus. A kifejlett példányok hidegtűrése szinte példátlan a szűkebb rokonságában.