Mythago - A tölgyfa

[Bernátzki Lajos]

A tölgyfa

Folytatom a Mythago erdő csodálatos világának ismertetését.

A következő hazánk egyik legismertebb és legkedveltebb fája a tölgy.

A bemutatás után ráadásként egy különleges tájegységhez tartozó gyönyörű példányon keresztül mutatom be ezt a csodálatos élőlényt.

Magányos kocsányos tölgy

A tölgy vagy tölgyfa (Quercus) a bükkfafélék (Fagaceae) család nemzetsége mintegy ötszáz fajjal.
Rendszertani nevét a kelta 'Quer' = szép és 'cuez' = fa szavakból eredeztetik.

Rendszertani besorolás:

Ország: Növények(Plantae)

Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)

Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)

Rend: Bükkfavirágúak (Fagales)
Család: Bükkfafélék (Fagaceae)
Nemzetség: Tölgy(Quercus)

Az egyes tölgyfajok az eocén időszak közepe után kezdtek kialakulni, amikor a kontinensvándorlás, majd az

éghajlat jelentős átalakulásai (a jégkorszak eljegesedései és interglaciálisai) jelentősen átalakították a korábbi élőhelyeket, és elkezdődött a különböző ökológiai fülkéket elfoglaló tölgy populációk alkalmazkodása és genetikai sodródása. A kialakuló fajok géncseréje mindvégig folyamatos volt, amit jól mutat, hogy számos faj máig eredményesen keresztezhető.

Megjelenése, tulajdonságai:

Az egyes fajok termete meglehetősen változatos: cserjék és nagy (mintegy 35 m magasságig) fák egyaránt előfordulnak a nemzetségben. Kérge repedezett.

Kocsányos tölgy télen

A lombhullató fajok levele többnyire öblös, karéjos, a mediterránfajoké rendszerint tagolatlan.

Termése a makk, amit ovális, tojásdad vagy hosszas, pikkelyes vagy bozontos aljú makkcsésze takar.

Virága egylaki, redukált: a hím virág szakadozott barkává egyesül, a magányosan vagy csomókban álló termővirágok rügyformák, de a tetejükön kibúvó bibeszál könnyen megkülönbözteti a levélrügyektől.


Életmódja:

Az amerikai és közép-európai tölgyek lombhullatók, a mediterrán vidéken, Kis-Ázsiában és Iránban honos fajok többnyire örökzöldek.
Virágai a lombfakadás előtt vagy azzal egy időben nyílnak. A tölgyfajok gyakran
kereszteződnek, és így változatos hibrideket hoznak létre.

Felhasználása:

Értékes, jól megmunkálható keményfa, de csak gőzölés után hámozható, faragható. Keskeny szíjácsa sárgásfehér, gesztje sárgásbarna. A legtöbb faj fáját kíméletesen kell szárítani, mert könnyen repedezik.

Tartós ipari fa, amiből egyaránt készítenek bútorokat, hordókat, parkettát, használják épület-, talp- és bányafának. Csersavtartalma miatt biológiai ellenálló képessége is jó.

A tölgy a kultúrában:

A tölgy szinte minden európai kultúrában jelentős szerepet kapott, mint az istenek fája. Kiváltképp tisztelték az ógörögök, az etruszkok, a germánok, a kelták, a skandináv népek és a poroszok. Észak-Görögországban Dodona tölgyfája volt a legrégibb hellén orákulum, ahol a papok a lombok susogásából vélték kihallani a jövőt.
Jelképezi az ősök tiszteletét, a rendületlen kitartást – ezért koszorúzza a magyar címert is. Az erdészek hagyományos jelképe az erdészcsillag, amelynek eredete a tölgy sokszor ötlevelű, csillagot formázó csemetéje.

Magyarországon élő fajai, alfajai:

kocsányos tölgy (Quercus robur, Quercus pedunculata),

szlavón tölgy (Quercus robur slavonica),

erdélyi kocsánytalan tölgy (Quercus polycarpa)

kocsánytalan tölgy (Quercus petraea, Quercus sessiliflora, Quercus sessilis) – muzsdalytölgy, valódi kocsánytalan tölgy,

molyhos tölgy (Quercus pubescens, Quercus lanuginosa) – pelyhes tölgy, szöszös tölgy,

magyar tölgy (Quercus frainetto, Quercus farnetto, Quercus conferta, Quercus hungarica),

cserfa vagy csertölgy (Quercus cerris)

Turner tölgy (Quercus * turneri)

Jelentősen eltérő tulajdonságai miatt az erdészek a csertölgyet a „nemes” tölgyektől teljesen elkülönítve szokták kimutatni.

Tölgyfa a Budai hegységben

Magyarországon különböző fajai (főleg a kocsánytalan tölgy és a kocsányos tölgy) az erdős puszta öv, a

dombságok, valamint 600 m alatt (és a déli lejtőkön) a hegyvidékek meghatározó fái — változatos erdőtársulásokban:

gyöngyvirágos tölgyes;

ártéri keményfa-ligeterdő;

sziki tölgyes;

melegkedvelő tölgyes;

cseres–tölgyes;

mészkerülő tölgyes;

mészkedvelő tölgyes;

gyertyános–tölgyes.

BUJÁKI TÖLGYFÁK A megye elsôként 1943-ban védetté nyilvánított természeti értékei a bujáki tölgyfák. Azóta már sokan kérdezgették, hogy miért kell egy ilyen "közönséges tölgyfát" védetté nyilvánítani, hiszen él az magától is. Valóban, de csak addig, amíg az ember baltával és fűrésszel el nem pusztítja. Buják a legrégebbi településeink egyike. Már a XIII. században szabad község. A Gomb-hegyen épült várához hat község és 25 ezer hold királyi birtok tartozott. A történelem viharaiban sok mindent megélt település ma is szépen fejlődik. Lakói erősen kötődnek a szülőföldhöz, erősek a rokoni kapcsolatok. Híres népviseletük már sok művészt megihletett. Nagyobb ünnepeken feltétlen érdemes felkeresni a községet, különösen a nagymisék időpontjában, amikor sokan népviseletben mennek templomba. A védett tölgyfákhoz a Rákos-patak hídján át jól kiépített úton juthatunk el a Kesely-réthez. Az első és igazán szép látnivaló a csemetekert bejáratánál fogad. Itt áll az a csodálatosan szép formájú kocsányos tölgy, amely már a török időkben is létezett. Törzskerülete 560 cm, magassága 23 m és a koronájának átmérője 30 m. Koronája alatt közel kétezer katona állhatna. A csemetekert nyugati sarkával szemben, az út déli oldalán két kocsányos tölgy áll. A nagyobbik fa törzskerülete mintegy 6 méter, magassága 25 m. Törzsük magassága nagyobb, mint a csemetekertben álló fáé, lombkoronájuk nem olyan nagy. A török időkben valószínűleg mesterséges halastó volt a csemetekert helyén, ugyanis a kertben halászháló súlyozógolyóit találták meg az elmúlt évtizedekben. A bujáki erdők most már külön engedély nélkül is látogathatók, de ha nagyobb csoporttal akarjuk felkeresni, érdemes az erdészethez előzetes bejelentést tenni. Munkanapokon az erdei utakon óvatosan közlekedjünk, legyünk figyelemmel a munkagépek és a tehergépkocsik forgalmára. A fő vadászati idény (szeptember 10-október 10.) idején lehetőleg ne szervezzünk csoportos látogatást a területre.